-->
Baráti találkozó és randevú
II. rész
(Evelyn szemszög)
Bent már mindenki minket várt, és a lányok rögvest oda jöttek hozzám, hogy megöleljenek, mikor már átestünk az ölelkezésen Amy megkérdezte nem akarok-e felmenni a szobájukba egy kicsit beszélgetni. Természetesen igent mondtam és már lépdeltünk is fel a lépcsőn.
Még nem is vettem szemügyre a házat, nagyon szép volt. Tágas nappali, mellette konyha fel a lépcsőn van PÁR szoba, Amy szobája balra a második volt. Nagyon szép halvány sárgára volt befestve, a bútorok tökéletesen illetek, az egész szoba harmóniát árasztott. Rengeteg kép amin ő és családja volt. Egy hatalma terasz diszelgett a szoba másik végén gyönyörű volt az egész. Leültünk a kényelmes ágyra és Amy megkérdezte azt ami nagyon aggasztotta őt:
- Evelyn... úgy hallottam, hogy jársz egy fiúval - kezdte.
- Ööö... hát, úgy valahogy - pirultam el.
Igazából nagyon is érzek valamit iránta, ami elég erős.
- Aha - sóhajtott eggyet.
- Miért, mi a baj?
- Akkor nehéz dolgom lesz.
- Miért...
- Figyelj most ide kérlek, de nagyon Evelyn! Ez az ember nem biztonságos személy, nagyon labilisak az érzelmei és...
- Nem, nincs igazad!
- Figyelj, én TUDOM, hogy igazam van.
- Nem, mert ÉN ismerem, te nem!
- Igazad van, de könnyen eluralkodik rajta a... - hagyta abba a mondatot.
- Mi?
- Könnyen eluralkodnak rajta az érzelmei...
- Nem ez nem igaz ő egy talpig becsületes úriember és nagyon kedves és figyelmes és...
- De Ő farkas! - kapta a szája elé a kezét.
- Mi? - mondtam hallkan.
Nem tudtam többet mondani egyszerűen sokkolt a hír, tudtam, hogy Amynek igaza van és itt volt az ideje hogy kiszedjek valamit belőle, ami engem aggasztott:
- És... te is az vagy?
- Ööö...
Láttam rajta, hogy nem tudja, hogy mit mondjon...
- Én... - vett egy mély levegőt - vámpír vagyok.
Egy percig álltam és csak aztán fogtam fel, hogy kivel is állok szemben, milyen házban is vagyok és hogy ki is a barátom. Nem tudtam, hogy is kezdjem, de tudtam hogy mit kell mondanom.
- Most tudom, hogy...
- Nem félek tőletek - mondtam nyugodtan.
- Tényleg? - lepődött meg.
- Tényleg. Ha eddig nem bántottatok, eztán se fogtok. Evvel tisztában vagyok, de azt nem értem, hogy miért féltetek ennyire.
- Mivel, a barátunk vagy vigyáznunk kell rád.
Éreztem, hogy igazat mond.
- És ti hogyan lettetek ilyenek? - kérdeztem.
- Hát... az úgy volt, hogy tudod én és Elsie iker tesók vagyunk és mikor kicsik voltunk minket sokszor megvertek, mivel apám nem éppen a leg... kedvesebb ember volt a faluban. Folyton ivott éjjel- nappal és egy nap későn ért haza és nagyon be volt csípve. Először csak bántani akart minket, de aztán betoppant az egyik haverja és az meg meg... erőszakolt minket, aztán kivittek minket az utcára és otthagytak. Sokáig feküdtünk ott talán több óráig és akkor jött Brian és Luke. Megmentették az életünket, azóta Brian-nel együtt vagyunk... - mosolyodott el először mióta mesélt.
- Ez jó, és rossz is egyben - öleltem meg.
- Hát, igen.
- És még mit kell tudnom a vámpírokról?
- Hát, nem sokat. Nem mehetünk sehova, hogy ha süt a nap, mert csillog a bőrünk. Nagyon gyorsak vagyunk. Némelyikünknek van szuper képessége.
- Tényleg? Neked mi? - lelkesedtem fel.
- Nekem az a képességem, hogy tűzet tudok dobálni. Jó mi?
- Hát, az. És a többieknek?
- Micky megérzi, hogy mi az erőd, ha vámpír vagy, vagy ha még nem vagy az. Elsie energia gömböt tud lőni. Brian megtudja változtatni a másik személy gondolatát , Isabel pedig megtudja többszörözni magát.
- Szuper!
(....)
- Szerinted melyik ruhát vegyem fel? - mutattam Amynek az egyik ruhámra. - Talán ezt?
- Nem ne ezt.. - vágott gondolkozó pofát.
- Legyen... - mondta és elkezdett kotorászni a gardróbba - EZ!
Húzott elő egy nagyon szép fehér, pörgős mégis nagyon jó ruhát.
- Tetszik?
- Hát, nem is tudtam, hogy van ilyenem is, de igen.
- Tudod besegítettem egy kicsit a ruhatáradba... - mosolygott.
- Nem baj, de...
- De?
- Szerinted tetszeni fog Joshnak?
- Biztos vagyok benne! - mondta biztatóan.
Ez megnyugtatott, de tényleg csak egy picit, nagyon hálás vagyok neki, hogy itt van és segít nekem kiválasztani a megfelelő ruhát a randira, amihez már csak egy óra.
- Gyere megcsinálom a hajad!
Leültem a székre és Am röpke fél óra alatt megcsinálta a hajam, amit nem tudom pontosan, de valahogy feltette, lefújta és beküldött, hogy vegyem fel a ruhát és a fekete magassarkú cipőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése