Get more Myspace layouts at pYzam.com
MySpaceLayouts

-->

2010. október 30., szombat

2.fejezet

                                                                      2.fejezet


Evelyn szemszöge



A szüleimmel most költöztem ide La Pushba. De Forksba járok, mivel ide nem vettek be.
Még nem ismerkedtem meg nagyon senkivel kivéve Amyt, Elsiet és Isabelt. Ők nagyon aranyosak voltak, de valahogy nagyon furcsák is. Szerintem valamiben különböznek a többiektől.
Mindegy.

Éppen sétálok az utcán és nézem a kirakatokat, mikor valaki nekem jön. Oda nézek és megláttam egy nagyon csinos fiút. Pár másodpecig nézem ámúlva a szépségét mikor megszólal:
- Szia, bocs nem akartam neked menni.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Josh vagyok. És te? - kérdezte.
- Az én nevem Evelyn. Most költöztem ide úgy egy napja.
- Még nem láttalak a suiban.
- Igen én Forksba járok.
- Aha, értem. - mosolygott.
- Bocs, de nekem mennem kell.
- Nem baj, szia! - köszönt el.
- Szia. - búcsúztam el és ahogy távoldott tőlem, úgy éreztem a hatalmas lyukat a melkasomban.

Mikor befordultam az utcánkba, már messziről láttam a házunkat.
Benyitottam és bekiáltottam anyáéknak.
- Sziasztok!
- Szia kicsim. Jól vagy? - aggódott anyám.
- Igen jól vagyok.
Majd elindultam a konyha felé valami étel után.
Találtam is egy tál makarónit. Azt kezdtem el enni.

Mikor befelyeztem, felszaladtam a szobámba lefeküdtem az ágyamra és a fiún gondolkodtam, akivel találkoztam. Nagyon hiányzik. A szépsége pedig felejthetetlen.
Ezen gondolkodtam mikor megcsörrent a telefon:
- Igen?
- Szia Evelyn itt Amy.
- Ó, szia. Hogy vagy?
- Jól és te? - kérdezte.
- Én is kösz.
- Csak azért hivlak, mert a lányokkal elmegyünk vásárolni és megakarjuk kérdezni van-e kedved velünk jönni? - ajánlotta fel az ajánlatot.
- Igen, nagyon szívesen.
- Ó, szuper! Akkor mivel holnap szombat, találkozzunk nálatok tíz órakor jó?
- Nekem jó. - válaszoltam.
- Rendben, szia!
- Szia!
Majd megnyomtam a hivás vége gombot.
Elmentem a gardróbomba megkerestem a pizsimet és beszaladtam a fürdőmbe.

Mikor végeztem a tusolással akkor bebújtam az ágyamba és mély álomba merültem...

2010. október 29., péntek

1.fejezet

Sziasztok itt a z első feji olvassátok el és írjatok komit, hogy tetszik-e vagy nem...

                                                                          1.Fejezet



Josh szemszög


Mikor megszülettem mindig olyan furcsa gyerek voltam.

Nagyon szerettem a veszélyt, az izgalmat, a futást, a sebességet...
Apám mindig azt hajtogatta, hogy:"Ez a fíú egyszer még vezér lesz.'' Ezt sose értettem, mostanáig...

Eltelt tizenhat év.Azóta sok minden történt...
Anyám és apám mikor tizenkettő voltam meghaltak. Autóbalesetben. Nem tudom, hogy történt hiszen apám vérfarkas volt.

Tizenöt voltam mikor elkezdtem átalakulni..Folyton lázas voltam, fájt a fejem és a bőröm... szinte lángolt.

Tizenkettő éves korom után Lukas nevelt engem, ő vitt át a nehézségeken. Sokat segített szinte olyan volt mint egy báty.

" Egy nap mikor kint voltam a réten, tisztán éreztem a szél fújását a nap erősségét és a madarak csicsergését.Egy pillanatra apró remegés futott végig rajtam. Majd...

Egy nagy farkas lettem.

Lukas ezt szinte azzonal érezte hiszen ő volt a vezér. Ő is farkas alakot öltött és oda jótt hozzám. Ott volt még Charlie, Jastin és akin nagyon meglepődtem Katarih.
Ezt gondolta Lukas:
- Nem kell félned. Te most férfi lettél. Hiszen átalakultál vérfarkassá. - halottam hogy beszél, de a szája nem mozgott.
Erre azt gondoltam:
- Ezt meg, hogy mondta? Hiszen nem is mozgott a szája.
- Haljuk egymás gondolatait tesó. - üzente Jastin.
- Igen. - egyezett bele Katarih."

Egy év.

Egy éve még nem is tudtam semmi. Most meg már kész férfi vagyok. Kiderült, hogy vérfarkas vagyok. Embereket mentek meg a mocskos vérszívóktól.
Egyszer találkoztam eggyel. Olyan gúnyos volt a mosolya. Elképzeltem, hogy ráugrok és széttépem a fejét és apró darabokra szaggatom szét.
De a rohadék elszökött.
Ja elfelejtettem mondani szürke farkas lettem.
Valmaint Erik és Daniel is most fog átváltozni. Olyan mókásak. Mind a ketten egy lányba szerelmesek. Annyira küzdenek, hogy az már röhej.
Én még nem találtam meg a bevésődésem, de hiszem, hogy nem sokáig...

2010. október 28., csütörtök