-->
4.fejezet
-vásárlás
Pontban nyolc-kor keltem. A nap még csak fel-fel szeretett volna jönni. Bementem a gardróbba és kiválasztottam egy kék blúzt, egy cica nadrágot meg egy magas sarkút. Beszaladtam a fürdőbe még egyszer letusoltam, mivel nagyon furcsán éreztem magam, nagyon hiányzott az a fiú akivel tegnap találkoztam...
Folyton csak rá gondoltam...
Tusolás után valamivel jobban éreztem magam de mire kijöttem már fél kilenc volt.
Tudtam, hogy tízre jönnek ezért nem siettem szép lassan leszaladtam a konyhába és anya már ott volt a konyhába, kávét főzött. Apa még ilyenkor nagyban alszik.
- Szia kicsim hogy vagy? Mész ma valahova?
- Igen a barátaimmal elmegyünk vásárolni a városba.
- Akkor jól öltözz fel... - mondta majd felsietett az emeletere.
- Rendben - kiabáltam utána.
Kivettem a frizsiderből maradék makarónit és azt kezdtem el enni.
Úgy egy tizenöt perce ettem amikor valaki csengetett.
Ránéztem az órára az 9:16-ot mutatott.
Elgondolkoztam vajon ki lehet az mivel a többiek tízre jönnek.
Elsétáltam az ajtóig, majd kinyitottam.
Egy magas férfi állt ott harminc körüli.
- Szia, én vagyok Lukas. Apukádat keresem.
- Ó rendben, de szerintem apa még alszik, majd ... - mondtam de nem tudtam befejezni mert apa lejött és beleszólt.
- Nem már rég felkeltem...- mondta- Szia Lukas!
- Helló.
- De rég láttalak téged..- üdvözölte őt.
- Én is. Csak azért jöttem, hogy megmondjam délután négykor otthon leszek úgy hogy akkor gyere.
- Rendben.
- Te is akarsz jönni? - kérdezte tőlem.
- Nem szeretnék zavarni.
- Dehogy zavarsz. Lesznek ott olyan lányok mint te meg persze fiúk is.
- Látod kislányom ez is egy alkalom hogy tudj ismerkedni korosztályoddal.
- Hát...jó. - mondtam.
Ismét megnéztem az órát ami 9:35 volt látható.
- Jól van nekem mennem kell - köszöntem el.
- Szia! - köszöntek el.
Kiszaladtam a ház elé és ami meglepett, hogy ők már ott voltak.
- Sziasztok! - mondtam.
- Szia!
- Készen vagy? - kérdezte Isabel.
- Igen, azt hiszem.
- Rendben akkor induljunk.
Beültünk Amy autójába és a város felé vettük az irányt.
Mikor úgy tíz perce mehettünk, akkor Amy leparkolt a kocsival egy pláza parkolójába.
- Kiszállás! - utasított.
Elindultunk a pláza irányába és megkérdeztem:
- Meddig maradunk?
- Miért sietsz valahova?
- Hát.. igen apa megy az egyik régi barátjához és én is szeretnék elmenni.
- Mikor? - kérdezte Elsie.
- Az hiszem négykor indul.
- Jól van, addigra megjárjuk. - mondta Amy.
- Vagyis lehet hogy megjárjuk. - javította ki Elsie.
- Amennyire én ismerem Amyt biztos, hogy több mint öt órát fogunk vásárolni. - világosított fel Isabel.
- Nem is..
- De igen.
- Na jól van lehet...
Bementünk a plázába, Amy maga után húzott egy nagyon drága boltba.
- Amy de ez a bolt túl drága.
- Nem is itt én törzs vendég vagyok, hetente szoktam ide jönni.
- Tényleg? - kérdeztem.
Mire heves bólogatást kaptam a lányoktól.
- Akkor...megbízom benned - mondtam félénken.
- Akkor jó- mondta vidáman.
Majd ismét húzott maga után.
- Jó napot! - köszönt.
- Helló! - mondta az eladó lány.
- Mi a kedvenc színed? - kérdezte.
- A lila.
- Rendben akkor ez hogy tetszik?
- Ez nagyon... hogy is mondjam... merész.
- Á az nagyon jó, ha valami merész meg ez a táska mellé, meg ez a fekete csizma.
- Szerintem nagyon jól fog neked állni - mondta Elsie.
- Remélem.
Több min öt órán át vásároltunk amikor megláttam hogy már háromnegyed négy van.
- Jújj, apa nemsokára indul, elfogok késni.
- Dehogy fogsz elkésni - mondta Amy.
- Ha most rögtön indulunk és én vezetek oda érünk - jelentette ki Elsie.
- Jól van... - adta meg magát Amy.
- Köszi - mondtam.
Úgy öt perccel később már a ház előtt s álltunk.
- Nagyon köszi a vásárlást szuperül éreztem magam.
- Szívesen, talizunk a suliban pux.
- Sziasztok! - köszöntem el majd beszaladtam a házba.
Apa már várt rám.
- Végre kislányom az hittem már nem is jössz.
- Egy perc apa, csak átöltözök.
- Siess.
- Rendben.
Pár perc alatt kész voltam és már mentünk is.
Mikor bementünk akkor már voltak bent.
Egy fiatal lány, egy nő meg Lukas.
- Helló - köszönt apa.
- Sziasztok! Mike ő itt Daniella és Katarih, lányok ő itt Mike és a lánya Evelyn. - mutatott be egymásnak minket Lukas.
- Sziasztok! - mondtam.
- Gyertek üljetek csak le - mondta Katarih kedvesen.
- Nagyon kedves vagy köszönjük. - hálálta meg apa.
- Egy kis kalácsot? - kérdezte Daniella.
- Nem köszönöm.
- Inkább vegyél még mielőtt a fiúk mind megeszik.
- Köszönöm - és elvettem egy szeletet.
Kopp-kopp hallottam majd a fiúk bejöttek.
Bejött két fiú és aztán végül Ő...
Evelyn megvásárolt ruhája:
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése