-->
Ez nem hiszem, hogy olyan nehéz, megírni két sort...
6.fejezet
- Ügyelet és SMS
Amikor felkeltem, akkor már kilenc volt. Gyors felöltöztem, majd kimentem Lukashoz.
Mikor belépem Katarih volt csak bent éppen mosogatott.
- Szia Katarih - köszöntem.
- Szia! Hogy vagy?
- Jól...
- Látom rajtad, na kivele - mondta és leült elébem.
- Hát... amikor haza felé indultam innen tegnap este, akkor kint találtam Evelynt. Ez nagyon meglepett meg is kérdeztem tőle hogy mit keres itt. Mire ő azt válaszolta, hogy engem vár. Erre azt mondta, hogy segítenem kell neki, mert zene órára meg kell tanulnia egy dalt és elő kell adni duettben. Megkért engem, hogy adjam elő vele. Oda adta a telefonszámát - vettem elő neki - mindig magamnál tartom. Szóval ma fogok is neki üzenni, hogy mikor találkozzunk.
- Hát így! Szóval duettpartner lettél.
- Úgy látszik.
- Ez nagyszerű!
- Aha... Nekem mennem kell. Szia!
- Szia!
Elköszöntem és elindultam az erdő felé mivel ma fél órát ügyeletben voltam bementem egy bokorba rákötöttem a lábamra a gatyám és átalakultam farkassá már nagyon könnyű volt. Eleinte nagyon sokat kellett gyakorolni, hogy sikerüljön. Elindultam az erdő felé lassú tempóba. Azon gondolkodtam, hogy Evelyn vajon mit szólna hozzá, hogy vérfarkas vagyok. Talán megijedne tőlem, vagy inkább félne, esetleg soha többet nem is akarna velem találkozni? Az borzasztó lenne. Nem bírnám ki. Megéreztem egy vámpír illatát.
Mmmm - morogtam. - Ez mit keres itt?
Pár egy perc múlva ki jött egy bokorból egy lány meg egy fiú.
- Amy menny el innen majd én elintézem. - mondta a fiú.
- Dehogy hagylak itt ezzel a kutyával.
Erre morgás kíséretében vicsorítottam rá egyet.
- Na nyugi kutya - mondta a fiú.
- Menny inkább öltözz át és aztán, majd megbeszéljük - bökte oda a fiú.
Megráztam a fejem.
Én aztán nem öltözök át még ezek ketten el nem mennek, egyáltalán nem értem minek élnek ezek itt emberek közelében - gondoltam.
- Mi most megyünk, csak véletlenül keveredtünk ide, mond meg a főnöknek. - gúnyolódott a lány.
Megfogták magukat és elmentek.
Én vissza fordultam haza felé vettem az irányt, Katarih vette át az ügyeletet. Bementem egy bokorba, vissza alakultam, felhúztam a gatyám és kimentem elébe.
- Szia! - köszönt.
- Szia, vigyázz mert vámpírok vannak a közelben szólok Lukasnak, hogy jöjjön segíteni.
- Oké! - majd elment átalakulni.
Én haza felé vettem az irányt, elővettem a mobilom és megírtam Lukasnak.
Szia Lukas!
Josh vagyok, most megyek haza az ügyeletből, Katarih vette át, arra kérlek, hogy menj el neki segíteni, mert vámpíriok vannak a közelben!
UI: Csak ketten vannak, egy fiú meg egy lány.
Mikor elküldtem ismét üzenetet kezdtem írni.
Szia Evelyn Josh vagyok!
Vasárnap van, akkor mikor találkozunk?
Nekem mindegy.
A ház felé vettem az írányt.
Mikor beléptem a kanapén hevert... Jastin.
- Te mit keresel itt?
- Inkább az a kérdés, hogy te mit fogsz keresni Evelynnél?
- Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Te sem.
- Jó, rendben. Evelyn kért meg arra, hogy segítsek neki duettben előadni egy dalt.
Hosszú csend után megszólalt...
- Csak ennyi?
- Igen, mégis mire számítottál?
- Semmire. Jól van megyek.
- Nekem aztán mindegy.
Elővettem a telefont. Kijelent.
SMS érkezett!
Megnyitottam...
Szia Josh végre tudom a számod, remek.
Szóval, akkor majd gyere el hozzám holnap délután három-ra. Jó?
Tudom, hogy tudod hol lakok, egy utcával feljebb mint te, ugyan az a szám.
Léci mond meg, hogy jó-e az időpont. Puszi Evelyn.
Válaszoltam neki.
Rersze, hogy jó, majd találkozunk.
Josh.
Elküldve!
Beszaladtam a szobámba lefeküdtem az ágyra, elővettem a dalt és elkezdtem olvasni.
Wouldn't Change A Thing
It's like he doesn't hear a word I say,
His mind is somewhere far away...
