-->
5.fejezet
-találkozás
Josh szemszöge
Amikor pedig benyitottam Ő állt ott...
Ő meg mit keres itt? - ez volt az első gondolatom.
Charlie szokás szerint szenvedélyesen megcsókolta Daniellat.
Ezen szerelmem meglepődött. De hát ki ne lepődött volna meg.
- Sziasztok fiúk ő itt Mike és a lánya Evelyn. Ők itt Charlie, Jastin és Josh.
- Nagyon örülök - nyújtott kezet rázni Mike a fiúkkal meg velem, amit el is fogadtunk.
- Örülök, hogy meg ismerhetem uram - mondta Jastin szokásához eltérően.
- Én is. - mondta Charlie.
- Szintén. - csatlakoztam.
- Szia - köszönt Jastin Evelynnek.
- Szia.
- Ezentúl remélem sokszor fogunk találkozni - bókolt.
Majd leült egy székre.
- Helló én vagyok Charlie.
- Örülök - kezett rázott vele, Char pedig elment Daniella mellé.
Egyszerre csak előtte álltam..Hallgattunk nem tudtam megszólalni a gyönyörűségében. Végül én törtem meg a csendet, mert a többieknek egy kicsit gyanúsnak tünhettünk.
- Josh vagyok - nyújtottam a kezem.
- Evelyn.
Pár percig hallgattunk.
- Maguk itt laknak a környéken? - kérdezte Charlie.
Evelyn apja viszont minket nézett, mi meg egymás szemébe néztünk hosszú percekig. Majd csak akkor eszmélt fel amikor Lukas megkérdezte.
- Mike?
- Igen?
- Azt kérdeztem, hogy itt laknak a könyéken, vagy csak látogatóban vannak? - tette fel a kérdést újból Char.
- Ja, mi itt lakunk, de a kislányom a forksi iskolába jár, mert ide nem vették be.
- Jajj, de szörnyű, - mondta Jastin és közeledni kezdett Evelynhez - egy ilyen édes és szép lányt mint te - megfogta az arcát - ez borzasztó.
Haggya abba, mert még baja lesz- gondoltam.
- Igen, de - vette le a kezét az arcáról - kibírom.
- Szeretem a tüzes nőket.
Most már tényleg betelt a pohár.
De mielőtt tehettem volna valamit Ev apja oda ment megfogta a lánya kezét és azt mondta:
- Most már ideje mennünk.
- De hát még alig voltatok itt - mondta Lukas.
- Nem, ellenkezőleg, talán túl sokat is - nézett Jastinra.
- Rendben, ha így gondolják - mondta megértően Katarih.
- Viszlát! - búcsúzott el Evelyn.
Az apja fejet hajtott, majd a lányával kiléptek a házból.
- Hát ez jó volt... - mondta Jastin.
- Hát nagyon, hogy lehettél ilyen bunkó - cseszte le Lukas.
- Miért?
- Először is... egy lánnyal nem lehet így viselkedni főleg, ha ott van az apja... másodszor pedig nem tudod, hogy ő Josh bevésődése?
- Tényleg? - kiváncsiskodott Daniella. - Ismered?
Erre én bólintottam.
- Nekem mennem kell... - mondtam.
- Miért talán már megijedtél, hogy vetélytársad van a szerelemben??? - mosolygott.
- Engem te egy cseppet sem érdekelsz. Sziasztok!
Majd az ajtó felé vettem az írányt.
Mikor kinyitottam megláttam ŐT pár lépésnyire az ajtótól.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Hát én csak téged várlak.
A szívem hangosan kezdett dobogni.
- Igen azt hallottam, hogy te szeretsz vagyis tudsz énekelni.
- Hát.. nem igazán...
- Na léci duettet kell előadnom zene órára egy fiúval és nem tudtam eddig senkit választani, mert mindenkinek borzalmas volt a hangja.
- Hát..
- Na lécccci!
- Jól van...
- Jaj, de jó! Rendben itt a dalszöveg nem nehéz. Hétfőre meg tudod tanulni?
- Ha belehúzok talán.
- Jaj, de jó!
Az autó dudált.
- Nekem mennem kell - és egy puszit nyomott az arcomra.
Erre elmosolyodtam.
- Itt a telefonszámom, hívj fel majd... vasárnap. Szia! - köszönt el.
- Szia! - mondtam kábultan.
Elsietett.
Megnéztem a dal címét amin ez állt: Wouldn't Change a Thing.
Hazafelé mentem kábultan nem volt kedvem futni inkább sétáltam. Miközben azon gondolkodtam, hogy akkor most mi lesz a kezemben tarottam a szerelmem számát.
Egyszer csak hazaértem.
Besiettem a szobámba, ledobtam a pólóm a földre elővettem egy újat meg egy gatyát és gyors letusoltam, majd lefeküdtem...
